Összefoglaló jellegű beszámolók Ausztriáról:
- Tabor
Igazán szerencsésnek mondhatják magukat a sógorok, ilyen koncentráltan szép helyekkel rendelkeznek, mint ez a tó és környéke!
A cím miatt kezdjük az egész összefoglalót a Stubenberger tóval, bár én inkább azt javasolnám, hogy először a Herberstein kastélyt és állatkertet (meg a Feistritz szurdokot és a Gironcoli múzeumot) kell megnézni és ide a tópartra inkább utána kijönni egy kis jó pihenésre, vagy ha kisebb gyerek is van, akkor a játszótérre és a kikötőre hajazó gyerek strandra menni és ott kipihenni a napi fáradalmakat.
Vissza a főoldalra (katalógus)
- a Stubenbergersee:
Amikor legutóbb erre jártam, vastagon tél volt és csak a várat (Schloß Stubenberg) látogattam meg, ami jelenleg igen magas színvonalú szállodaként működik. A tavat nem volt érdemes, mert be volt fagyva, teljesen kihalt. A feltöltött képek alapján valószínűleg jól gondoltam a dolgot, hogy egy szép tavaszi napon újra el kell ide jönni.
Az már biztos, hogy osztrák barátaink jól megszerveztek mindent, hatalmas parkolók, fogadóépület, gokart pálya és sok minden egyéb fogadja az embert, mert az már most is látható, hogy hatalmas tömeg látogat el ide, főleg nyáron, plusz ebbe még bele kell számolni nagyon sok embert a tényleg csak egy ugrásra lévő Herberstein kastély és állatkert miatt is, ha ott végeznek, valószínűleg sokan leruccannak ide ejtőzni egy kicsit.
Na de vissza a tóhoz. Igen érdekes a kialakítása, mert a tavat tápláló Feistritz folyó nem a tavon folyik keresztül, hanem mellette. A folyóból veszik a vizet és a végén vissza is táplálják, de nem folyik át. Ebből egy igen érdekes dolog alakul ki, a folyó és a tó között van egy viszonylag keskeny sétaösvény, amin végig lehet sétálni (meg bringó hintózni, meg görkorcsolyázni, meg kerékpározni, meg nordic walkingozni - ezt igen sokan űzik -, meg....stb.). A területet nem rakták tele éttermekkel, kávézókkal, ezek inkább a fogadó résznél koncentrálódnak. Amúgy a tó legalább 3 az 1-ben variáció, mert lehet itt fürödni (külön gyerek részleggel, sziklákkal, mini világító toronnyal), csónakázni, vitorlázni, nyáron még menetrendszerű hajó is közlekedik. A tó teljesen körbejárható, a dombos környezet idilli elhelyezést biztosít.
A tó természetesen egy felduzzasztott tó, a Feistritz folyó pedig belefut a Feistritz szurdokba. Itt egy vízi erőművön bukik át, kihasználva a duzzasztás okozta energianyerési lehetőséget (egy újabb erőmű!, ráadásul egy szurdokban!). Sajnos a szurdok nem látogatható (magánterület), pedig Natura 2000-es védettségű, tehát valószínűleg nagyon szép, már abból megítélve is, amit láttam (a megoldás az az, hogy a Herberstein kastélyba kell jegyet váltani és onnan meglátogatható a szurdok). Azért egy kicsit bementem a szurdokba, hogy legalább a kanyaron túlra láthassak, mivel e szurdok felett helyezkedik el a már hivatkozott Herberstein vár. Sajnos onnan még nem lehetett látni, így visszafordultam (amúgy az egész terület, a várral, az állatkerttel vadhálóval körbe van kerítve, csak a kapu most valami miatt nyitva volt). A másik végénél sem lehetett bemenni a szurdokba. Pedig a térkép alapján legalább 7-8 km hosszú lehet, oda-vissza egy igen szép túrát lehetett volna tenni. Hát ez van. Visszatérve a tó partjára még egy jót sétáltam és némi irigységgel tovább utaztam erről a helyről (a magyar határtól kb. 50-60 km-re van ez a hely, tehát ha valaki nyugat Magyarországon tartózkodik, vagy Burgenland és Stájerország megfelelő helyén, szerintem ez a kombináció kihagyhatatlan. Még én sem tudtam erről a helyről meg a vár+állatkert+szurdok+Gironcoli múzeum kombóról, pedig eléggé tájékozott vagyok sok turisztikai dologban).
Az már biztos, hogy osztrák barátaink jól megszerveztek mindent, hatalmas parkolók, fogadóépület, gokart pálya és sok minden egyéb fogadja az embert, mert az már most is látható, hogy hatalmas tömeg látogat el ide, főleg nyáron, plusz ebbe még bele kell számolni nagyon sok embert a tényleg csak egy ugrásra lévő Herberstein kastély és állatkert miatt is, ha ott végeznek, valószínűleg sokan leruccannak ide ejtőzni egy kicsit.
Na de vissza a tóhoz. Igen érdekes a kialakítása, mert a tavat tápláló Feistritz folyó nem a tavon folyik keresztül, hanem mellette. A folyóból veszik a vizet és a végén vissza is táplálják, de nem folyik át. Ebből egy igen érdekes dolog alakul ki, a folyó és a tó között van egy viszonylag keskeny sétaösvény, amin végig lehet sétálni (meg bringó hintózni, meg görkorcsolyázni, meg kerékpározni, meg nordic walkingozni - ezt igen sokan űzik -, meg....stb.). A területet nem rakták tele éttermekkel, kávézókkal, ezek inkább a fogadó résznél koncentrálódnak. Amúgy a tó legalább 3 az 1-ben variáció, mert lehet itt fürödni (külön gyerek részleggel, sziklákkal, mini világító toronnyal), csónakázni, vitorlázni, nyáron még menetrendszerű hajó is közlekedik. A tó teljesen körbejárható, a dombos környezet idilli elhelyezést biztosít.
A tó természetesen egy felduzzasztott tó, a Feistritz folyó pedig belefut a Feistritz szurdokba. Itt egy vízi erőművön bukik át, kihasználva a duzzasztás okozta energianyerési lehetőséget (egy újabb erőmű!, ráadásul egy szurdokban!). Sajnos a szurdok nem látogatható (magánterület), pedig Natura 2000-es védettségű, tehát valószínűleg nagyon szép, már abból megítélve is, amit láttam (a megoldás az az, hogy a Herberstein kastélyba kell jegyet váltani és onnan meglátogatható a szurdok). Azért egy kicsit bementem a szurdokba, hogy legalább a kanyaron túlra láthassak, mivel e szurdok felett helyezkedik el a már hivatkozott Herberstein vár. Sajnos onnan még nem lehetett látni, így visszafordultam (amúgy az egész terület, a várral, az állatkerttel vadhálóval körbe van kerítve, csak a kapu most valami miatt nyitva volt). A másik végénél sem lehetett bemenni a szurdokba. Pedig a térkép alapján legalább 7-8 km hosszú lehet, oda-vissza egy igen szép túrát lehetett volna tenni. Hát ez van. Visszatérve a tó partjára még egy jót sétáltam és némi irigységgel tovább utaztam erről a helyről (a magyar határtól kb. 50-60 km-re van ez a hely, tehát ha valaki nyugat Magyarországon tartózkodik, vagy Burgenland és Stájerország megfelelő helyén, szerintem ez a kombináció kihagyhatatlan. Még én sem tudtam erről a helyről meg a vár+állatkert+szurdok+Gironcoli múzeum kombóról, pedig eléggé tájékozott vagyok sok turisztikai dologban).
Stubenbergersee
Stubenbergersee
Stubenbergersee
Stubenbergersee (balra) és a a Feistritz folyó (jobbra)
Stubenbergersee
Stubenbergersee, a Feistritz folyó
Stubenbergersee
Stubenbergersee (jobbra a Feistritz folyó)
Stubenbergersee
Stubenbergersee, a Feistritz folyó
Stubenbergersee, a Feistritz folyó partján
Feistritz szurdok, vízi erőmű
Feistritz szurdok, vízi erőmű
Feistritz szurdok
Feistritz szurdok
Feistritz szurdok
Akkor jöjjön a nagyágyú!:
- Herberstein: az állatkert, a kastély, a Feistritz szurdok és a Gironcoli múzeum:
- Fotóalbum
Ez egy igazi 4 in 1 -ben hely, mivel a belépőjeggyel 4 különböző bemutató helyet tudunk megtekinteni:
1. a kastély
2. a Feistritz szurdok
3. az állatkert
4. a Gironcoli múzeum
Igaz, néhol a funkciók kissé egymásba gabalyodnak, de ez legyen a legkisebb probléma.
Elsőként a kastéllyal fogok foglalkozni, mivel azt néztem meg először. Ez is több egységből áll. Maga a kastély, az ehhez tartozó történelmi kert (a Barokk kert), a történelmi fűszerkert, a gazdasági épületek, stb. Kicsit átlóg az állatkert is, meg itt van az állatkert egyik étterme is (legalább is a neve alapján oda tartozik: Restauran Simbawelt). de kezdjük az elején: a belépő díj eléggé magas, ilyenkor nyáron 14,50 Euro/ felnőtt, minden másra (és kombinációra) van kedvezmény, ezeket a pénztárnál kell megnézni, vagy megérdeklődni. Ha bejutottunk az állatkert területére balra kell fordulni, ez az út megy a kastélyhoz. Már itt felhívom a figyelmet, az egész napos gyalogláshoz nagy szintkülönbségek társulnak, ugyanis az egész komplexum egy hegyoldalra települt, vízszintesen szinte alig megy az ember (én úgy számoltam, hogy legalább 2 Gellérthegynyi magasságot minimum le kell küzdeni). Most egyenlőre lefelé kell menni. A kastélyhoz tartozó területek közül elsőként a Barokk kertbe botlunk bele. Énnek a felső egyharmadában van egy majomház (kis termetű majmoknak), a két oldalon kis szigetekre tudnak kimenni, körülöttük nagyon szép tórendszer van. A kert közepén kis pavilon (benne ivóvízcsappal, máshol nem láttam ilyet). Ez után, ha jobbra megyünk, akkor egy fedett lejárón a kertet lezáró épület túloldalára jutunk, itt van a fűszerkert. Azon végigmenve egy lépcsőn visszajutunk a kert egyik szegletébe. Innen továbbra is lefelé haladva több gazdasági épület mellett megyünk el, ezekben különféle kisebb kiállítások vannak. Egy kisebb kanyar után felülről rá tudunk már pillantani a kastélyra. A fehér színével alaposan elüt a harsogó zöld színtől, ami körül veszi. Figyelem: a kastélyt csak vezetéssel lehet megtekinteni (a belépőjegy ára ezt már tartalmazza!), de érdemes kivárni! 12:00-kor indul az első vezetés, ez után óránként követi a többi. Egy vezetés kb. 45 perc. Szerintem kicsit rövid, mert igen sok a látnivaló. Ami fontos, nem összehordott tárgyakat lehet megtekinteni, minden a kastély eredeti felszereléséhez tartozik. A kastély legrégebbi része az ún. Herrenhaus, ez után építették meg a középső részt, majd végül a reneszánsz részt. Ellentétben több más kastéllyal, nem a régire építettek az újat, hanem mindig bővítették a kastélyt. Ahogy haladunk előre a kastély látogatásával, időnként le tudunk tekinteni a Feistritz folyó szurdokára, valamint a kastély régebbi részeire. Innen látszik, hogy milyen kiemelkedő szirten van a kastély, melyet három oldalról körbevesz a folyó. A kastélylátogatás után lementem a szurdokba, a második részben ezzel fogok foglalkozni.
Néhány adalék a Herbersteinekhez:
Olyan gazdag család volt, hogy egy időben Stájerország egy negyede az Ő uralmuk alatt volt. Viszont a dicsőség sem örök, a vár mostani urát börtönbüntetésre ítélték, mert az állatkerthez adott állami támogatást nem szabályszerűen használták fel (itt még ez is lehetséges!).
1. a kastély
2. a Feistritz szurdok
3. az állatkert
4. a Gironcoli múzeum
Igaz, néhol a funkciók kissé egymásba gabalyodnak, de ez legyen a legkisebb probléma.
Elsőként a kastéllyal fogok foglalkozni, mivel azt néztem meg először. Ez is több egységből áll. Maga a kastély, az ehhez tartozó történelmi kert (a Barokk kert), a történelmi fűszerkert, a gazdasági épületek, stb. Kicsit átlóg az állatkert is, meg itt van az állatkert egyik étterme is (legalább is a neve alapján oda tartozik: Restauran Simbawelt). de kezdjük az elején: a belépő díj eléggé magas, ilyenkor nyáron 14,50 Euro/ felnőtt, minden másra (és kombinációra) van kedvezmény, ezeket a pénztárnál kell megnézni, vagy megérdeklődni. Ha bejutottunk az állatkert területére balra kell fordulni, ez az út megy a kastélyhoz. Már itt felhívom a figyelmet, az egész napos gyalogláshoz nagy szintkülönbségek társulnak, ugyanis az egész komplexum egy hegyoldalra települt, vízszintesen szinte alig megy az ember (én úgy számoltam, hogy legalább 2 Gellérthegynyi magasságot minimum le kell küzdeni). Most egyenlőre lefelé kell menni. A kastélyhoz tartozó területek közül elsőként a Barokk kertbe botlunk bele. Énnek a felső egyharmadában van egy majomház (kis termetű majmoknak), a két oldalon kis szigetekre tudnak kimenni, körülöttük nagyon szép tórendszer van. A kert közepén kis pavilon (benne ivóvízcsappal, máshol nem láttam ilyet). Ez után, ha jobbra megyünk, akkor egy fedett lejárón a kertet lezáró épület túloldalára jutunk, itt van a fűszerkert. Azon végigmenve egy lépcsőn visszajutunk a kert egyik szegletébe. Innen továbbra is lefelé haladva több gazdasági épület mellett megyünk el, ezekben különféle kisebb kiállítások vannak. Egy kisebb kanyar után felülről rá tudunk már pillantani a kastélyra. A fehér színével alaposan elüt a harsogó zöld színtől, ami körül veszi. Figyelem: a kastélyt csak vezetéssel lehet megtekinteni (a belépőjegy ára ezt már tartalmazza!), de érdemes kivárni! 12:00-kor indul az első vezetés, ez után óránként követi a többi. Egy vezetés kb. 45 perc. Szerintem kicsit rövid, mert igen sok a látnivaló. Ami fontos, nem összehordott tárgyakat lehet megtekinteni, minden a kastély eredeti felszereléséhez tartozik. A kastély legrégebbi része az ún. Herrenhaus, ez után építették meg a középső részt, majd végül a reneszánsz részt. Ellentétben több más kastéllyal, nem a régire építettek az újat, hanem mindig bővítették a kastélyt. Ahogy haladunk előre a kastély látogatásával, időnként le tudunk tekinteni a Feistritz folyó szurdokára, valamint a kastély régebbi részeire. Innen látszik, hogy milyen kiemelkedő szirten van a kastély, melyet három oldalról körbevesz a folyó. A kastélylátogatás után lementem a szurdokba, a második részben ezzel fogok foglalkozni.
Néhány adalék a Herbersteinekhez:
Olyan gazdag család volt, hogy egy időben Stájerország egy negyede az Ő uralmuk alatt volt. Viszont a dicsőség sem örök, a vár mostani urát börtönbüntetésre ítélték, mert az állatkerthez adott állami támogatást nem szabályszerűen használták fel (itt még ez is lehetséges!).
a Herberstein kastély
Amikor végeztünk a kastéllyal, lemehetünk a Feistritz szurdokba. Ide két módon juthatunk le. A kastélyt elhagyva azonnal jobbra fordulunk és a kastély fala mellet húzódó úton lemegyünk a szurdokba. A kastély felől ez a leggyorsabb és a legkevésbé fáradságos mód. A másik: a Simbawelt étterem mellet kell elmenni, onnan is le lehet jutni ide. Tulajdonképpen mindegy, mivel mind a két út egy egy hídhoz megy le, a közöttük lévő távolságot a folyóhoz közel futó gyalogúton lehet leküzdeni. Meg kell becsülni ezt a vízszintes távot, mivel ilyenben nem sokszor lesz részünk. A lényeg, hogy ez egy kőrút, tehát kezdjük a nekünk legcélszerűbb helyen a lemenetelt. Amikor a Stubenberg tóról írtam, akkor jeleztem, hogy a tó végénél lévő vízi erőmű után le van a szurdok zárva, itt a magyarázat: a szurdok ezen része magánterület, fizetni kell a látványért (igaz, megéri). Ha már lejutottunk a szurdok aljára, a vár alatt egy nagy piknik területet találunk. Vannak padok is, de igazából sétálni lehet a legjobban ezen a területen. Itt említem meg, akinek van az itt (és az állatkert szinte egész területén) nagyon jól tudja használni nordic walking felszerelését. A piknik tér felől láthatjuk igazán, hogy milyen meredek sziklaoromra települt a kastély (a másik oldal már nem ilyen látványos), viszont fényképezni nagyon nehéz, mivel pont a déli irányba és felfelé kell a kamerát tartani. Célszerű megpróbálni egy fa árnyékából a fényképeket elkészíteni. Érdekes, hogy a régi fa függő hidakat is meghagyták, ezeken természetesen nem lehet átmenni, csak emlékek. Néhány képet feltettem a szurdok tetejéről készített képekből, pedig ezek már területileg az állatkerthez tartoznának, viszont így lehet látni, hogy most már a kastély felett vagyunk, elég magasan (az egész nap végén már eléggé le akar az ember lába szakadni, de szerintem megéri az utolsó centig a dolog).
lefelé a szurdokba
lefelé a szurdokba
lefelé a szurdokba
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a kastély a szurdok felett
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
a Feistritz szurdok
vissza a kastély felé
a szurdok peremén
a kastély a szurdok pereméről
fel és le
a szurdok peremén
a szurdok peremén
a kastély a szurdok pereme felől
a szurdok peremén
A Herberstein komplexum 2 egységével végeztünk, most a területileg legnagyobb részével, az állatkerttel fogunk foglalkozni (bár lehet, hogy a szurdok nagyobb, de végül is lényegtelen).
Mondjuk ki, nem véletlenül alakult ki, hogy itt állatkert létesült. Miután a birtok kastélyhoz közeli része végül is egy hegyoldalban található, tehát mezőgazdasági tevékenységre nem igazán alkalmas, már a XVII. században elkezdték a Herbersteinek szarvasok betelepítését, vadaspark jelleggel. Kezdetben őshonos állatokkal foglalkoztak, majd (miután nyilvános, látogatható lett a vadaspark) elkezdték az egzotikus állatok betelepítését is. Az állatokat kontinensek szerint csoportosították (erre szintén jó példa még a Zlin-Lesna-i állatkert is). A bemutatás rendszere igen egyszerű: jó nagy területet biztosítunk az állatoknak, hogy jól érezzék magukat, az emberek mozgása által okozott zavarást azzal csökkentem, hogy zömmel sövények között kell mozogni (van úgy, hogy sövény alagúton kell áthaladni), sok helyen kilátó pontot létesítek, onnan és a sövényekbe belerakott üvegezett falakon keresztül lehet az állatokat megtekinteni. Ennek persze az lett a következmény, hogy az állatok tényleg jól érzik magukat, teszik a dolgukat, tehát délben elvonulnak szunyókálni az árnyékba. Ilyenkor nem sok állatot lehet látni. De ez legyen inkább az emberek problémája, az állatokat tényleg jól tartják. Ezen a részen van két kis gyerek játszótér is (nem lehet az egész napot állatnézéssel tölteni). Az egyik egy amerikai vadnyugati stílusban készült, itt kis csúszda, fagylaltozó, hinta, stb. található. A másik az állatsimogató mellett található, ez egy kicsit kisebb. Amint említettem, az állatokkal való találkozás (azok megtekintése) kissé esetleges, valószínűleg ezt felismerve az állatkert bemutatókat is tart, ennek menetrendje szórólapokon megtekinthető. értelemszerűen szombaton, vasár- és ünnepnapokon van belőlük több. Én a gepárd bemutatóba futottam bele. Ennek az a lényege, hogy a gepárd a legjobb formáját futás közben mutatja, ezért meg kell futtatni a közönség előtt. Ezt úgy érik el, hogy egy csákányos sífelvonóhoz hasonló pályát építettek ki, a csákány végére egy szép darab húst helyeznek, majd jó gyorsan lehúzzák a felső végétől az alsó felé, mire a gepárd hatalmas ugrásokkal rohan a hús után. Ezt tényleg csak a természetfilmekben lehet látni (meg itt).
Visszatérve a terület hatalmas voltára, úgy láttam, hogy kis húzós kocsikat is lehet szerezni és abban lehet vonszolni a gyereket (a saját tolókocsin kívül). A nagy szint különbségek miatt nem alkalmas a kerékpározásra a terület (talán nem is engedik), lefelé megszaladhat és veszélyes lehet a gyerekre nézve. Mindenesetre a gyerekeken nem látszott még a nap végén sem, hogy az állatkert bejárása igen nagy fizikai igénybevétellel jár.
Mondjuk ki, nem véletlenül alakult ki, hogy itt állatkert létesült. Miután a birtok kastélyhoz közeli része végül is egy hegyoldalban található, tehát mezőgazdasági tevékenységre nem igazán alkalmas, már a XVII. században elkezdték a Herbersteinek szarvasok betelepítését, vadaspark jelleggel. Kezdetben őshonos állatokkal foglalkoztak, majd (miután nyilvános, látogatható lett a vadaspark) elkezdték az egzotikus állatok betelepítését is. Az állatokat kontinensek szerint csoportosították (erre szintén jó példa még a Zlin-Lesna-i állatkert is). A bemutatás rendszere igen egyszerű: jó nagy területet biztosítunk az állatoknak, hogy jól érezzék magukat, az emberek mozgása által okozott zavarást azzal csökkentem, hogy zömmel sövények között kell mozogni (van úgy, hogy sövény alagúton kell áthaladni), sok helyen kilátó pontot létesítek, onnan és a sövényekbe belerakott üvegezett falakon keresztül lehet az állatokat megtekinteni. Ennek persze az lett a következmény, hogy az állatok tényleg jól érzik magukat, teszik a dolgukat, tehát délben elvonulnak szunyókálni az árnyékba. Ilyenkor nem sok állatot lehet látni. De ez legyen inkább az emberek problémája, az állatokat tényleg jól tartják. Ezen a részen van két kis gyerek játszótér is (nem lehet az egész napot állatnézéssel tölteni). Az egyik egy amerikai vadnyugati stílusban készült, itt kis csúszda, fagylaltozó, hinta, stb. található. A másik az állatsimogató mellett található, ez egy kicsit kisebb. Amint említettem, az állatokkal való találkozás (azok megtekintése) kissé esetleges, valószínűleg ezt felismerve az állatkert bemutatókat is tart, ennek menetrendje szórólapokon megtekinthető. értelemszerűen szombaton, vasár- és ünnepnapokon van belőlük több. Én a gepárd bemutatóba futottam bele. Ennek az a lényege, hogy a gepárd a legjobb formáját futás közben mutatja, ezért meg kell futtatni a közönség előtt. Ezt úgy érik el, hogy egy csákányos sífelvonóhoz hasonló pályát építettek ki, a csákány végére egy szép darab húst helyeznek, majd jó gyorsan lehúzzák a felső végétől az alsó felé, mire a gepárd hatalmas ugrásokkal rohan a hús után. Ezt tényleg csak a természetfilmekben lehet látni (meg itt).
Visszatérve a terület hatalmas voltára, úgy láttam, hogy kis húzós kocsikat is lehet szerezni és abban lehet vonszolni a gyereket (a saját tolókocsin kívül). A nagy szint különbségek miatt nem alkalmas a kerékpározásra a terület (talán nem is engedik), lefelé megszaladhat és veszélyes lehet a gyerekre nézve. Mindenesetre a gyerekeken nem látszott még a nap végén sem, hogy az állatkert bejárása igen nagy fizikai igénybevétellel jár.
az állatkert legmagasabb pontján
az állatkert
az állatkert
az állatkert
az állatkert
az állatkert
az állatkert
az állatkert
az állatkert
az állatkert, pelikánok
az állatkert
az állatkert, vadnyugati játszótér bejárata
az állatkert, vadnyugati játszótér, fagyizó
az állatkert, vadnyugati játszótér
az állatkert, játszótér
az állatkert, játszótér
az állatkert, az állat simogató
az állatkert, a gepárd bemutató
az állatkert, a gepárd bemutató
az állatkert
az állatkert
Most jön a terület szerintem legvitatottabb pontja, a Gironcoli Múzeum. Igazából még azt sem tudtam kideríteni, hogy mit is keres itt ez a múzeum, mi volt az oka, hogy ezt pont itt valósították meg?
Bruno Gironcoli az osztrákok egyik legismertebb képzőművésze, elsősorban ötvös volt, de később a szobrászat területére helyezte át tevékenységi körét. Dolgozott fával, alumíniummal, vassal, üveggel, műanyaggal, de még szurokkal is. 1993-ban Ő kapta az osztrák állam szépművészeti nagy díját. 2003-ban Ő képviselte Ausztriát a Velencei Biennálén. Legnagyobb volumenű kiállítása itt található 2000 m2-en, futurisztikus gép kinézetű szobraival (Ausztriában több helyen elhelyezték szobrait köztereken). Meg kell mondanom, nekem nem a stílusom az ilyen fajta szobrászat, de lehet, hogy ez az én hibám. Mindenesetre, mivel a belépődíjban benne van a múzeumlátogatás is, így megnéztem. Ennyi. A Múzeum alsó szintjén egy nívós presszó van, ott vettem ajándéknak egy Herberstein körteitalt (100%-os), 4,50 Euró volt, még nem kóstoltam meg.
Itt jegyezném meg, hogy a vendéglátóipari egységekkel nagyon szerényen bántak, nem rakták tele a területet mindenféle lángos- és halsütővel, csak kulturált körülmények között lehet árusítani és csak kevés helyen. Igazából az árak sem veszélyesek (osztrák szinten), pld a Simbawelt étteremben 10-12 Euróból meg lehet ebédelni + üdítő. Nincs az ami nálunk, hogy 2 - 3 szoros áron adják a kaját, pusztán azért, mert mondjuk ilyen helyen árusítanak. De ezt már több helyen kifejtettem (igaz, semmi haladás nem történt ez ügyben itthon, de igazából nem is vártam).
Szerintem kihagyhatatlan hely (mármint az egész!).
Bruno Gironcoli az osztrákok egyik legismertebb képzőművésze, elsősorban ötvös volt, de később a szobrászat területére helyezte át tevékenységi körét. Dolgozott fával, alumíniummal, vassal, üveggel, műanyaggal, de még szurokkal is. 1993-ban Ő kapta az osztrák állam szépművészeti nagy díját. 2003-ban Ő képviselte Ausztriát a Velencei Biennálén. Legnagyobb volumenű kiállítása itt található 2000 m2-en, futurisztikus gép kinézetű szobraival (Ausztriában több helyen elhelyezték szobrait köztereken). Meg kell mondanom, nekem nem a stílusom az ilyen fajta szobrászat, de lehet, hogy ez az én hibám. Mindenesetre, mivel a belépődíjban benne van a múzeumlátogatás is, így megnéztem. Ennyi. A Múzeum alsó szintjén egy nívós presszó van, ott vettem ajándéknak egy Herberstein körteitalt (100%-os), 4,50 Euró volt, még nem kóstoltam meg.
Itt jegyezném meg, hogy a vendéglátóipari egységekkel nagyon szerényen bántak, nem rakták tele a területet mindenféle lángos- és halsütővel, csak kulturált körülmények között lehet árusítani és csak kevés helyen. Igazából az árak sem veszélyesek (osztrák szinten), pld a Simbawelt étteremben 10-12 Euróból meg lehet ebédelni + üdítő. Nincs az ami nálunk, hogy 2 - 3 szoros áron adják a kaját, pusztán azért, mert mondjuk ilyen helyen árusítanak. De ezt már több helyen kifejtettem (igaz, semmi haladás nem történt ez ügyben itthon, de igazából nem is vártam).
Szerintem kihagyhatatlan hely (mármint az egész!).
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
a Gironcoli Múzeum
Mint a lap tetején említettem, már egyszer voltam itt télen, más helyeken nem volt olyan túl rossz az időjárás, itt fogtam ki a legrosszabbat. Előtte, utána még csak-csak borús volt, itt viszont végig szakadt a hó. Most csak hogy lássuk, milyen a terület télen, feltettem néhány akkori képet (a szakadó hóban). Na ezért jöttem el ide jó időben még egyszer!
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Burg Herberstein és az állatkert
Időközben idén harmadszor is ellátogattam ide, de most már hoztam a családom egy részét is. Igyekeztem úgy szervezni a dolgot, hogy augusztus 1-én lehetőleg itt legyünk, mivel akkor van a házassági évfordulónk és ezt a helyet elég szépnek ítéltem, hogy ott ünnepeljük meg. Ez persze nálunk csak annyit jelent, hogy ebédelünk egy jót az adott helyen, jelen esetben a Simbawelt étteremben (nagyon nincs is más,mert ez az egyetlen étterem). Sajnos a teraszról hamar be kellett menekülnünk a szárazság miatt nagyon felszaporodott darazsaktól, de ezt leszámítva jól sült el az egész. Az osztrákok most is kitaláltak néhány jó dolgot amivel segíteni lehet a hely megtekintését. Nekünk a húzós gyerek szekér kellett, szerencsére - mivel hétköznap voltunk ott - volt bőven belőlük. 5 Euróba kerül egy nap, 20 Euró letétet kell adni, amit a végén természetesen visszaadnak. A kis szekér nélkül nem tudtuk volna bejárni a helyet! Itt most csak néhány képet töltök fel erről az útról (ami újdonság), mivel korábban szerintem elég részletesen beszámoltam a helyről. A videót is ekkor készítettem. A terület bejárásában igen hasznos a kék kisbusz (a margitszigetire hasonlít). A bejárat mellől indul és a kastélyhoz megy le (itt először le kell menni, hogy utána feljöhessünk!).
Igazából ennyi az újdonság, eszméletlen meleg volt (ekkor volt a 2013-as nagy kánikula), de ennek ellenére jól éreztük magunkat. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy elég árnyékos a hely, meg sok vizet kell hozni, vagy üdítőt mert az relatíve drága itt, mi meg hoztunk, ráadásul cipelni sem kellett, elhúztam a kocsiban. Vízvételi hely sincs túl sok, erre azért figyelni kell.
Természetesen még körül nézhetünk a környéken, ha a fő látványosságokkal már végeztünk. A következő kastélyok, várak alapvetően nem látogathatóak (ez alatt azt értem, hogy nem működnek kiállításként), de szerintem legalább kívülről érdemesek megnézni, meg nincsenek is messze ide.
A következő hely, valamint a Stubenbergersee szinte közre fogja a Herberstein birtokot (az állatkertet, a kastélyt és természetesen a Feistritz folyó szurdok ottani részét). Ez a hely:
- St. Johann bei Herberstein (vízi erőmű a Feistritz folyón):
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
vízi erőmű a Feistritz folyó
Lássuk most a tó névadóját:
- Stubenberg am See, Schloß Stubenberg:
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
Schloß Stubenberg
- Schloß Schielleiten:
Altschielleiten
A következő hely, valamint a Stubenbergersee szinte közre fogja a Herberstein birtokot (az állatkertet, a kastélyt és természetesen a Feistritz folyó szurdok ottani részét). Ez a hely:
- St. Johann bei Herberstein (vízi erőmű a Feistritz folyón):
Itt egy példa arra, hogy egy kis odafigyeléssel
egy ipari létesítmény is turisztikai célponttá változtatható. A vízi
erőmű ugyanazon a Feistritz folyón helyezkedik el, amelyik táplálja a
Stubenberger tavat, majd belép a Herberstein birtokra (itt található az állatkert és a kastély), ahol szurdok formájában tör át a hegyek között
és itt ér ki viszonylag lapályosabb részre. Ahogy belép a szurdokba, ott
is van egy vízi erőmű meg itt is (most nem kezdem el fejtegetni ezek
hasznosságát!). Mivel az út mellet úgy is található egy nagy parkoló és a
vendéglők miatt megállnak az autósok, alkalmat biztosítottak arra, hogy
az ember lejusson teljesen folyó közelbe. Található egy kis sziget,
homokos fövennyel, a szigetre padot telepítettek, itt nagyszerűen lehet
relaxálni, vagy az asztalon a piknik uzsonnát elfogyasztani. A szigetre
az erőmű felvízi csatornáján átmenő hídon lehet eljutni. Nagyjából
ennyi, de egy jó gesztus, a nem túl hangosan morajló víz elmos minden
más zajt és egy kellemes vízi környezetet biztosít akár csak egy 10
perces pihenőhöz (meg nincs szétverve, szemét sehol!). Még az is érdekes
lehet, hogy az erőműnek nincs ipari jellege, akár egy vendéglő vagy
családi ház is lehetne.
- Stubenberg am See, Schloß Stubenberg:
Ezen a környéken kastély kastély hátán, itt van az egyik. A XIII. századra eredeztetik a kastély alapítását. Az egyik érdekessége, hogy kivételesen nem egy hegyormon, vagy hegytetőn helyezkedik el, hanem egy domboldalon. A kastély hosszú ideig úgy működött, mint egy erődítmény és egy majorság kombinációja. A kastély a nevét egy korai tulajdonosa után, gróf Stubenbergről kapta. Később a Draschler családhoz került a kastély, ők alakították ki a jelenlegi reneszánsz stílusát a kastélynak. 1925 és 1975 között ferences rendi kolostor volt. 1980-ban vásárlás útján magántulajdonba került és egy 4*-os hotel került kialakításra, rengeteg kulturális eseménnyel.
Egy újabb gyönyörű kastély. Ez viszont nem túl régi, a XVIII. században építették, barokk stílusban. Jelenleg sport és konferencia központ. A park tele van teniszpályákkal.
A kastélyt 1720 és 1730 között Wurmbrand-Stuppach császári gróf építtette. 1921-ig a birtokukban maradt, ekkor eladták Frank Whitehead-nek, akinek a fia John torpedógyáros volt Fiuméban. Testvére, Agathe Georg Ludwig von Trapp felesége volt, aki a legendás Trapp család alapítója. A II. VH-ban az NSDAP használta, majd ez a terület angol megszállás alá került. Volt gyermekkórház is, meg katonai kórház is. Ez után került szövetségi tulajdonban, azóta szolgál a sportoktatás céljára (E tekintetben a legrégebbi intézmény Ausztriában). Ismertek a "Schielleitner Barockabende“nevű nyári koncertsorozatai is. A terület igen alkalmas hőlégballonozásra, több Európa- ill. Világbajnokság volt már itt.
A kastélyt 1720 és 1730 között Wurmbrand-Stuppach császári gróf építtette. 1921-ig a birtokukban maradt, ekkor eladták Frank Whitehead-nek, akinek a fia John torpedógyáros volt Fiuméban. Testvére, Agathe Georg Ludwig von Trapp felesége volt, aki a legendás Trapp család alapítója. A II. VH-ban az NSDAP használta, majd ez a terület angol megszállás alá került. Volt gyermekkórház is, meg katonai kórház is. Ez után került szövetségi tulajdonban, azóta szolgál a sportoktatás céljára (E tekintetben a legrégebbi intézmény Ausztriában). Ismertek a "Schielleitner Barockabende“nevű nyári koncertsorozatai is. A terület igen alkalmas hőlégballonozásra, több Európa- ill. Világbajnokság volt már itt.
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten
Schloß Schielleiten, a kápolna
Schloß Schielleiten, Schwarz-Reichenau-Haus
Schloß Schielleiten, Stelzerhaus
Időközben kiderült, hogy miért is ilyen fiatal ez a kastély: létezett egy őse, az Altschielleiten vár, ami ide kb 2 km-re található. A vár eredete a XIII. századra tehető, a Schielleitenek birtokolták. Az 1600-as években ez a hely lett a stájer protestantizmus központja. 1629-ben női örököse lett a várnak és mivel protestáns is volt (halmozottan hátrányos helyzetű abban a korban), végül is eladták a várat a későbbi kormányzónak, gróf Saurunak. 1730-ban megkezdődött az új kastély építése a hegy tövében, ezt a várat felhagyták, tetőszerkezetét leszedték, 1812-re teljesen tönkre ment. 1905-ig a Wurmbrand családé volt, jelenleg is magántulajdonban van (Josef Stelzer, volt polgármester a tulajdonos). A vár egy része helyre lett állítva és lakhatóvá tették, de nem látogatható.
Altschielleiten
Ha valaki ezek után sem kap kedvet e táj meglátogatásra, hát ne is lássa!
Vissza a főoldalra (katalógus)
